Mielőtt belépnétek Millhaven sötét történeteibe, szeretném egy kicsit megmutatni nektek azt a várost, ahogy én képzelem. Egy várost, amelynek múltja van, amely sok mindenen ment keresztül, és amelynek utcái, épületei és környéke mind őriznek valamit a múltból.

Millhaven története több évszázados múltra tekint vissza. Az első telepesek a folyó és a környező dombok között találtak otthonra, és az apró település az évszázadok során lassan várossá növekedett.

A múlt század első évtizedeiben a város elsősorban a kézműves mesterségekről volt ismert. Hentesek, cipészek, szabók és kisebb műhelyek adtak munkát a helyieknek. A város lassan a környék egyik fontos kereskedelmi központjává vált.

Híres volt a színházáról és a városszéli piacáról is, ahová a környező falvakból érkeztek a gazdák, hogy eladják terményeiket és állataikat.

A mészárszék és a Great Mill hosszú időn át a város gazdaságának meghatározó része volt.

Aztán megérkezett az iparosodás.

A város szélén hatalmas gyár épült, körülötte pedig sorra nőttek ki a munkások számára épített kolóniák. Millhaven növekedni kezdett, és egyre több embert vonzott a környező településekről.

Az acélgyártás lett a város meghatározó iparága.

A gyár füstje és állandó zúgása évtizedeken keresztül hozzátartozott Millhaven mindennapjaihoz.

A 20. század második felében újabb változás következett: megnyílt az egyetem, amely fiatalok ezreit hozta a városba. Millhaven új lendületet kapott. Az utcák megteltek élettel, az üzletek és vendéglátóhelyek virágoztak.

De a fejlődés nem tartott örökké.

Az acélgyár tönkrement. Családok veszítették el a megélhetésüket, sokan elköltöztek. Millhaven már nem az a város, amely egykor volt.

A régi piactér egyre üresebb standjai, a bezárt műhelyek, az elhagyott ipari épületek és a rozsdaette csarnokok mind ugyanarról mesélnek:

Millhaven lassan elveszítette régi fényét.

A Sloe Creek időnként kilép a medréből, és elönti az alacsonyabban fekvő utcákat. A Brukk Hills pedig ott magasodik a város mellett, némán őrizve mindazt, amit az emberek talán jobb szeretnének elfelejteni.

És mégis…

Millhavennek van valami különös bája.

A parkok, a csónakázótó, a régi színház, az óváros szűk, macskaköves utcái és a folyópart mind olyan helyek, amelyek első pillantásra talán békésnek tűnnek.

Talán néhányatokban felmerül a kérdés: valóban létezik Millhaven?

Nézzetek körül, mert lehet, hogy ráismertek.

Talán már jártatok egy olyan városban, ahol a régi gyárak még mindig őrzik a múlt nyomait. Talán sétáltatok már olyan utcán, ahol a házak többet tudnak a lakóikról, mint amennyit azok szeretnének. Talán láttatok már egy régi malmot, egy elhagyott épületet, egy patakot vagy folyót, amely nélkül el sem tudnátok képzelni azt a helyet.

Én ezekből a helyekből építettem fel Millhavent.

Egy várost, amely talán soha nem létezett a valóságban – mégis remélem, hogy amikor olvassátok a történeteit, egy pillanatra úgy érzitek majd, mintha valóban jártatok volna az utcáin.

🌑 Egy valódi város árnyéka

Millhaven kitalált város. A történetei, lakói és sötét titkai a képzeletem szülöttei.

De a városnak van egy valódi ihletforrása is.

Vajon felismeritek, melyik?

Millhavennek története van. És vannak titkai. 📖